Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Süssünk, főzzünk!

Majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök...

Második házasságomban, 29 évesen kezdtem ismerkedni a főzés rejtelmeivel, mivel az első házasságomban nem volt szükség a "konyhatündéri" teendőimre, mert a volt férjem szakács. Persze láttam tőle nagyon sok mindent, hogy mit és hogyan készít el, de leginkább zavartam őt a munkában és igazság szerint valahogy akkor még nem is volt kedvem kipróbálni milyen a háziasszony-élet, talán túl fiatal is voltam még hozzá, csak 21 éves.

A következő - és egyben mostani - házasságomban már magamra maradtam a konyhában. Jó lett volna tudni, hogy egy rántás valójában hogyan is lesz rántás és voltak olyan kérdéseim is a barátnőm felé, hogy honnan fogom tudni, hogy forr a víz? Na jó, ez némi kis túlzás, de hasonló esetek tényleg előfordultak.
Aztán apránként, mint ahogy a gyermek járni tanul, én is elkezdtem tanulni a főzés mesterségét. Megvallom akkor még sok örömet nem éreztem ebben a dologban, de azért valahogy mindig sikerültek az ételek, nem maradtunk éhen. Most 40 éves vagyok és olyan háztartást vezetek, azt hiszem, amivel nem kell szégyenkeznem. Megtanultam jó ideje az alapokat és begyakoroltam mindenféle ételt, amit szeret a család.
És újabban receptek után kutatok, újdonságokat, másféle ízeket, módszereket keresek, ami kicsit eltér a megszokottól. Hát, igazság szerint ebben tényleg nagy öröm van. A kísérletezés, hogy elsőként csak fényképen látom az ételt, és a végeredmény, mely ugyanolyan és a saját kezeim közül kerül ki, hát ez frenetikus.
Anno anyukám azt mondta, hogy belőlem sosem lesz jó háziasszony, mivel nem mutattam nagy érdeklődést a konyhai dolgok iránt még a szülői házban és gyakran mondtam azt, hogy "majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök". Így túlzottan sok segítséget sem adtam édesanyámnak, ezért joggal gondolta rólam, hogy majd bajban leszek feleségkoromban. Most pedig, ha vendégül látom őket, mindig elcsodálkoznak és elmondják, hogy ezt biztosan nem hitték volna rólam.
Hát ez is egy frenetikus érzés. :) Nem magamat akarom itt "fényezni", csak arra próbálok utalni, hogy ha bárki úgy gondolja, hogy ő nem való a konyhába, akkor az még nem biztos, hogy úgy is van, vagy úgyis marad. Szóval így lettem "rendes" háziasszony, aki azóta imád főzni és sütni.
A sütés mondjuk egy újabb külön kategória nálam, mivel azt csak az utóbbi hónapokban kezdtem el. Úgy gondoltam, hogy rengeteg olyan cukrászda van, ahol be tudom szerezni a házias jellegű süteményeket, minek azért annyit vesződni a konyhában. Aztán a kislányom egyszer azt mondta nekem, hogy a barátnőjénél mindig finom sütemények vannak hétvégenként és az ő anyukája mindent meg tud sütni. Akkor döntöttem el, hogy kinyitom a süteményeskönyvet is.
És nemcsak kinyitottam, de bele is olvastam és nekiálltam az alkotásnak. És azóta a sütemények is a "barátaim" lettek. És azóta szívesen beszélgetek a sütés-főzés témákról is.
A lányom pedig sokat segít nekem, ő sokkal érdeklődőbb, mint én voltam, igazi kis "konyhatündér", 12 évesen.
(A cikket beküldte: Sly7105)



Legjobb szendvicseim
Imádom a szendvicseket. Nagyon szeretem a végletekig kombinálni a szelet kenyér - szelet felvágott variációt, megszórva ezzel, azzal, ami épp a kezembe akad a hűtőben. Csoda dolgokat lehet alkotni, kis fantáziával, egy kis bevállalással. Ízek egész kavalkádjához... »

Sziklakertem virágai 10.
Még mindig folytatnám eddig megkezdett sorozatom, hiszen vajmi kevés azt hiszem, amikről eddig említést tettem. Most néhány dézsás növényt ismertetnék. Ezeknek viszont télre szükséges egy nem túl meleg helyiség, pince vagy egyéb fűtetlen hely, mert ezek mediterrán... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.