Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Hobbi- és háziállatok

Maci, a szemem fénye

Egy nap kint találtam magam egy forgalmas utcán, senkit sem ismertem, az anyukám sem volt velem...egyedül maradtam...
Bolyongások közepette egy iskolában találtam magam, ahol a sorsom jóra fordult...


Már nem is emlékszem, hogy hogyan veszítettem el előző gazdim... 2009. február 3-án gyanútlanul bementem egy iskola udvarára, hátha sikerül gazdit találnom. Nagyon sokan voltak ott, mindenki simogatott, de se nem adtak enni, se nem vittek haza magukkal.
Egyszer kijött egy lány, odaültem a lábához, és könyörögve néztem Rá, hogy segítsen rajtam. Enni adott, és mindenkit megkérdezett, nem-e tudja, hogy kié vagyok és hogy kerültem oda, majd mivel nem járt sikerrel keresett valakit, aki hazavisz. Sok ember akart, de mivel megtudták a későbbi gazdimtól, hogy sérves vagyok és műteni kell, már senkinek sem kellettem...majdnem senkinek...
A lány eldöntötte, hogy hazavisz. A tanára sajnos nem engedte, hogy bevigyen, ezért a wc-ben kellett maradnom. (Azért, hogy el ne üssenek - nagy a fogalom arrafelé.) Először sírdogáltam, de aztán lefeküdtem az ajtóban és vártam, hogy valaki jöjjön hozzám. A gazdinak akkor még két órája volt, de szünetben kivitt, pisilhettem, kakilhattam, mozoghattam.
Mikor vége lettek az óráknak, beletett a bicajkosarába, és úgy vitt haza. Hát a családja, a szülei nem örültek nekem - sőt!!! (Akkor már volt 1 kutyájuk (a Bogár) meg 5 cicájuk.) Keresték a régi gazdim, aki nem került elő.
A gazdi észrevette, hogy köldöksérvem van, talán ezért is tettek ki. Hamarosan meg is műtöttek, mert sajnos emiatt szobatiszta sem tudtam lenni, mindig bepisiltem, hiába szóltam. (A műtét után azonnal sikerült:))
A cicákkal is hamar megbarátkoztam, a kutyussal, Bogárral egy kölcsönös szagolgatás után már játszottunk. Azóta is elválaszthatatlanok vagyunk...
Hiába mondják, hogy én már nagyfiú vagyok, ugyanolyan, vagy talán rosszabb vagyok, mint kiskoromban. Felásom a kertet, szétrágok mindent, amit találok.
Megkaptam az összes oltásom, féregtelenítve, ivartalanítva, chippelve is lettem.
Már megnőttem, bár én még mindig azt hiszem, hogy ölbe való kutyus vagyok...
Elmondhatom, hogy nagyon jó helyem lett, kinti-benti kutyus vagyok, és nagyon, de nagyon szeretnek engem (meg a többieket).
(A cikket beküldte: DeltaHamster)



Harc az életért... Segélykiáltás egy cicától
Hajléktalan cicák segélykiáltása Fázom. Nagyon fázom. De én szerencsés vagyok, mert pár társammal összebújhatok. Melegítjük egymást. Vagy ez nem is szerencse? Hisz’ olyan nagyon sokan vagyunk idekint, a szabad ég alatt, gyötrelmes halálra ítélten. Most jó,... »

Karácsonyi készülődés
Bár még van egy kis idő Karácsonyig, szerintem már most érdemes elkezdeni gondolkodni azon, milyen ételek, italok kerüljenek az asztalra az ünnepek alatt, s hogy milyen dekorációval tehetnénk szebbé, fényesebbé, meghittebbé ezeket a napokat. Szeretném, ha soraim... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.