Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szórakozzunk, utazzunk!

Kiránduljunk!

Nem vagyok egy sportos, túrázó, mégis szeretnék kedvet csinálni sokaknak egy kis tavaszi erdőjáráshoz, családi kiránduláshoz, barátokkal, gyerekekkel, kutyával, kinek hogy tetszik. Én magam nagyon szeretem az erdőt, az erdei túrákat. Pár alkalommal voltam már valódi teljesítménytúrán is, de a leghosszabb táv, amit épségben kibírtam az „csak” 17 km. Ezért is mondom, hogy nem vagyok vérbeli túrázó, mert bizony ők ennél sokkal többet bírnak. De nem is ez a lényeg sokszor, hogy legyalogoljunk iszonyú kilométereket, hanem hogy a szabadban legyünk, együtt legyünk azokkal, akik kedvesek számunkra és közben részesei lehessünk a természetnek.

Ilyenkor tavasszal, mikor végre megjelennek az első napsugarak a hosszú tél után és madárcsicsergésre ébredhetünk, színes virágok nyílnak a parkokban, újraéled a környezetünk, zöldellnek a fák, rügyeznek a bokrok, nekem az első gondolatom az szokott lenni, hogy mikor megyünk kirándulni, mikor gyalogolhatok a csodás erdőben. Nemcsak kikapcsolódásnak, feltöltődésnek, de mozgásnak is nagyon jó, főleg annak, aki napi 8 órát irodában ülve tölt, mint én. Rettentően vonz az erdő, ahogy ropognak a lábam alatt a gallyak, a falevelek, apró kis állatok futnak a fán, vagy épp a lábunk előtt, de sokszor nagyobbacska állatok is meglephetnek bennünket, egy gyönyörű őz is akár.
Az ilyen kirándulások alkalmával velünk tart Maja kutyám is, aki egy nagyon szép 4 éves Golden Retriever, ő is imádja ezeket a kimozdulásokat. Ha egy kis patakot, vagy akár nagyobbat találunk, azonnal belegázol és pillanatok alatt nyakig sáros lesz. Előfordul, hogy a lányom is velünk tart, de a kamaszok sokszor a lustálkodást választják, néha nehéz kimozdítani őket a számítógép elől, így aztán ha nagyon nincs kedve, nem szoktam erőszakos lenni. Amikor eljön, mindig jól érzi magát és ez a lényeg.

Tavaly ősszel voltunk utoljára erdőt járni. Idén még nem tudtam összehozni a csapatot, mert ez sem egyszerű dolog. De már nagyon készülünk rá. Persze hogy ilyenkor utunk végcélja egy remek kis szalonnasütő hely, ahol letelepedünk, a fiúk tüzet raknak, mi pedig előszedjük a hátizsákokban rejlő finomságokat és nekilátunk a sütögetésnek. Közben előkerül egy-két otthonról hozott finomság, sütemény, pogácsa és persze némi kis szíverősítő is, de csakis az étvágyunk kedvéért. A túrázó, kiránduló emberek többnyire ugyanazon embertársaink, akikkel a hétköznapokban a bevásárlóközpontban, postán, bankban, bárhol összefuthatunk, elmegyünk egymás mellett. Az erdőben mégis mintha mindenki átalakulna egy kicsit, mindenki a jobb kedvét, a „szebbik arcát” veszi elő és a szembejövő kirándulók lelkesen üdvözlik egymást anélkül, hogy bárki is ismerné a másikat. Sokszor útbaigazítást kérnek, tanácsokat adnak és nagyon sokszor ismerősök is felbukkan az ismeretlenek között.

Ahogy a kocsikat leparkoltuk, és indulásra készen összeszedtük magunkat, Maját mindig szabadon engedem; ő szépen ballag előttünk, mögöttünk, kicsit össze-vissza körülöttünk. Körülnéz, próbálja felfedezni a terepet, folyton szaglászik, bizonyára isteni házon kívüli illatokat fedez fel, lefut egy patakhoz, aztán fel, vissza az útra, ha túrázókat lát, lelkesen üdvözli őket és mindenkitől kap egy simogatást. Neki vizet és ételt külön sosem viszünk, a víz adott, a szalonnasütéskor pedig ő is megkapja a maga részét. A barátnőm kislánya szívesen gyalogol velünk, most fog iskolába menni ősszel, és nagyon eleven, cserfes kislány, nem hagyja unatkozni a felnőtteket. Ő az út kisebb részében vezérként mutatja a haladási irányt, de legtöbbször igen hamar feladja és onnantól kezdve apuka nyakában ülve folytatja a túrát. Gyerekekkel nem érdemes nagyon hosszú kilométerekre tervezni. Inkább rövidebb távokat tűzzünk ki célul, de az idő alatt szépen lassan, mindent megnézve haladjunk, élvezzük a természet minden rezdülését. Végre egy tisztás, ahol nincs senki, leginkább ennek szoktunk örülni, szeretünk korán érkezni, ezért tudunk elsőként sütőhelyet foglalni. Nagyon jó kis tábort szoktunk verni, ahol a középpont a tűzrakóhely, körülette letelepszünk plédekkel, hátizsákokkal, kosarakkal, egy-két ülő alkalmatosságnak szánt fatuskót keresünk és máris minden rendelkezésre áll. Itt aztán órákat el lehet tölteni, leginkább a sütögetéssel, de előkerülhet a hátizsákból tollasütő, labda, akár társasjáték is. Az is jó, ha annyira szép idő van, hogy ebéd után mindenki kicsit elcsendesedik a takaróján és alhatunk is akár egy félórácskát. Aztán ha jól kipihentük magunkat, akkor kezdődik a szedelőzködés, irány visszafelé az autókhoz. A kutya ilyenkor nyakig sáros, a gyerekek úgyszintén, mi felnőttek pedig nem különben. Szóval az egész csapat viharvert és kicsit fáradt, de mindannyian kellemesen fáradunk el, boldogok vagyunk, élményekkel, jó beszélgetésekkel, sok nevetéssel töltöttük fel magunkat. Aki még nem próbálta a kikapcsolódásnak ezt a formáját, én csak ajánlani tudom, mert nagyon szerethető, és sokszor többet tud nyújtani akármilyen más programnál.

Kívánok mindenkinek nagyon sok kellemes időtöltést a szabadban, sok szép élményt a szebbnél-szebb kirándulóhelyeken.
(A cikket beküldte: Sly7105)



Állatkertbe a téliszünetben
Karácsony tájékán két dolog tűnik biztosnak: hogy csak a pénztárcánk fog lefogyni, mi nem, és hogy valamivel több figyelem irányul a rászorulókra. Lehet gyűjteni ilyenkor "cipősdobozba", vagy játékot adományozni, vagy ételt osztani. »

"This is a beginning of a beautiful friendship"
Leendő biológia tanár létemre, volt szerencsém közelebről is megismerkedni egy gyönyörű és hihetetlenül értelmes állatcsoporttal- a delfinekkel. Egészen pontosan a palackorrú delfinekkel (Tursiops truncatus). Volt már olyan érzésetek, hogy megpillantotok valamit,... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.