Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Egyéb cikkek

Kedves MÁV!

Amikor már nekem is elfogy a türelmem. Rövid történet arról, hogyan veszik semmibe azt, hogy az ember tőlük függ, még ha csak pár óráig is, valamint a nagyon megértő és végtelen türelmű kedves dolgozókról... (Tisztelet a kivételnek, akivel eddig életemben egyszer találkoztam.)

Budapestre utaztam anyukámmal és beteg édesapámmal, hogy albérletet keressünk nekem majd az egyetemhez. Meg sem lepődtünk hogy odafelé is késve indult a vonat, semmi sem lehet tökéletes, ugye. Úgy terveztünk, hogy hazáig vonattal tudjunk jönni, ehhez át kellett szállnunk egyszer.
Természetesen már Pestről 15 perc késéssel indult a vonat, és annak ellenére, hogy már álló hely alig volt, nem csatoltak hozzá új kocsikat. Gondoltuk, kibírjuk állva is az utat, csak legyünk már otthon. Itt jött az újabb csapás: a kalauz. Nem épp a legjobb modorban el akart zavarni minket és rajtunk kívül még kb. 40 utast mert másodosztályos jeggyel hogy merünk ÁLLNI az első osztály FOLYOSÓJÁN, mert a másodosztályon még ülőhely is van! Mikor megpróbáltuk elmagyarázni, hogy ott már állni sem lehet, nemhogy leülni, kiabálva mondogatta ugyanezt és elkezdte tolni az embereket a másik kocsi felé, ahová már természetesen nem fértünk...
Itt már közel voltam hozzá, hogy kiakadjak, de gondoltam, úgyis megy tovább majd, foglalkozzon a többi utassal. Azonban meg kellett állnunk Hatvanban, fékhiba. Lecsatolták az utolsó vagont, és mindenkit feltuszkoltak a maradék 4-be! Egyetlen megértő dolgozó sem volt, bármit próbáltam kérdezni mindenki csak kiabált velem/velünk. Itt betelt a pohár, már 45 perces késéssel indultunk tovább, semmi megértés a dolgozók részéről, és nem fogjuk elérni a másik vonatot amire át kell szállnunk (ami mellesleg az utolsó haza). A következő néhány megállónál elég sok utas leszállt (köszönhetően a csodajó útnak), és az eddig erőszakoskodó kalauz azt is megengedte, hogy az első osztályon leüljünk, (csak nem elbeszélgetett valaki vele?) és azt mondta, meg fog várni minket a másik vonat, ne aggódjunk.
Nyugodtan szálltunk le, hogy haza fogunk érni, de természetesen a másik vonat sehol nem volt... A jegypénztárnál gondoltuk visszakérjük a jegyünk árát, ha már ilyen jól "megutaztattak" minket és hazamegyünk busszal. A pénztáros, kicsit sem meglepő, szintén ordítva mondta el, hogy csak 60 perc késés után fizetnek, sőt akkor se biztos, és hagyjuk már békén. Gondolom nem kell részleteznem, hogy nemrég tüdőrákkal műtött apukám hogy érezte magát az úton...
Ezek után, kedves MÁV, soha többé nem foglak terhelni a szállításommal! :)
Nem szerettem volna általánosítani, elnézést, ha úgy hangzott, de ez már nem az első ilyen utunk és szeretném, ha minél többen tudnának róla, valójában hová is vesznek jegyet...
(A cikket beküldte: Annette)



Orchidea gondozása, személyes tapasztalat
Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e egyáltalán. Hiszen nem nagyon van olyan téma, amiről tudnék írni. Utána eszembe jutott, hogy az orchideák érdekelnek és a kedvenc virágaim is, mivel én is gondozok négyet már több éve. »

Témakarika - Kiss Antal: Kishegy
Balatonlelle, nyári nyaralás egybekötve egy helyi nevezetesség megtekintésével. A látrányi rétek szőlői, a Garamvári birtok és pincészet megtekintése után, séta a "Lovasvölgy"-ben, majd a híres Kishegyi Szt. Donát kápolnához. A Majtényi présház vendégeként a... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.