Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Süssünk, főzzünk!

Kalácsok

Gyerekkorom óta sütöm a kelt tésztát, ezek közül valahogy a kaláccsal keveredtem a legnagyobb barátságba. Az első, amikor kikerült a kezeim közül, szakácskönyves segítséggel készült. A kezdetben kézzel dagasztottam ki a tésztát, nem volt még erős robotgépe Anyának, ami beáldozható lett volna erre a célra.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de ha valamit készítesz, abba kicsit bizony belefőzöd, belesütöd magadat! :)
Éppen ezért ne csináljunk olyankor ételt, amikor dühösek, vagy mérgesek vagyunk, mert az a mérgünk, dühünk beleépül az ételbe, és „nem olyan igazi” tőle.
Bizonyára mindenre születni kell. Vannak dolgok, amik „megtanulhatatlanok”, pedig valójában minden csak hit kérdése.
Mi a titka, hogy tudj kelt tésztát készíteni? Nincs titok! Illetve annyi, hogy sem kell félni a sóstól. Jó barát ő, hiszen tudvalévő, hogy a só emeli ki az ételek édes ízét, illetve a cukor emeli ki a sós ízt az ételekben. Amikor sós tésztát készítünk, legalább 3 evőkanál cukorral illik megkínálni a tésztát, és ez mellé a szokásos mennyiségű só mehet; így sokkal intenzívebben kapjuk meg a kívánt íz-harmóniát. No meg illik szeretettel készíteni a tésztát, hiszen valahol egy élő teremtményünk, amiben dolgoznak a kis gombácskák, amitől szép hólyagos lesz a tésztánk.
Újabban nem teszek a kalácstésztába tojást, hiszen e nélkül is összeáll a mű, viszont sokkal lágyabb, nem lesz olyan „kemény”. Ellenben csalok, mert szeretem a tésztát szép sárgának látni, tetszetősebb a szemeimnek, így némi sárga ételfestéket csempészek a tejbe, ettől számomra kellemesebb lesz a kisült, felszelt kalács látványa.
Tudom, most van, aki azt mondja, hogy a jó kalács titka a kézi dagasztás, meg hogy a nélkül nem is lehet jó kalácsot készíteni. Minden bizonnyal így van, de én hálás vagyok a kisgépekért, mert igenis gyorsabb velük az életünk, és kevésbé fárasztja a kézimunka a kezeinket.

Mikor kalácsot készítek, mindig „itt van velem a Nagyim”. Nagymamám kalácsin nőttem fel, Anyu nem tudott megbarátkozni anno a kalácssütéssel. Imádatos meggyes és kakaós kalácsok kerültek ki Nagyikám kezei alól! No meg a sós kalács! Arra nincs szó, azt érezni kell. Mamikám lassan 20 éve hagyta itt az árnyékvilágot. Viszont itt maradtak azok az emlékek, amik mindig jóleső érzéssel töltenek el.
Nemrég sültek ki a kalácsaim. Szép barnák, mennyei illattal telítették meg a lakást. Még kicsit hagyom őket hűlni, aztán jöhet a mennyei mámoros kalácszaba.
Mamikám! Ugye mosolyogsz?
(A cikket beküldte: Forever Happy)



A totális lebőgés, avagy Hedon a konyhában csak mosogasson
Írás arról, milyen hatalmas nehézségekbe ütköztem, mikor őzcombot akartam készíteni. A vad fiatal volt, gyönyörű, barna húsú, de sikerült elbaltáznom. Rágós és kemény lett, és jellegzetes vad illatát sem tudtam elfedni. Ráadásul, a barátnőm és szülei előtt is lebőgtem vele… »

A sokoldalú papír
Egy-egy születésnap, névnap, karácsony alkalmával felhalmozódik pár gyönyörű használt csomagolópapír, amivel azt hisszük nem lehet semmit kezdeni. Na de ez nem igaz! Mindent fel lehet használni, csak egy kis ötletesség és ügyesség kell hozzá. Most pár... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.