|
Kategória: Médiacsodák Ismeritek Terézanyut?Egy könyv, ami a mindennapi élet kicsi, de roppant fontos foszlányaiból tevődött össze. A könyv, amiben jelen van reptéri várakozás, szingliség melletti és elleni érvek, reggeli telefonos válságstáb. Vonatút, gyümölcskosár, önértékeléssel küszködő nők és elégedettek. Családi emlékek. Sítúra, Angelina Jolie. Bristoli üzenet, és leltár. Mindezek megannyi humorral és elgondolkodtató mondatokkal.Bármikor elővehetem, hogy falatozzak belőle, akárcsak egy bonbonos dobozból. Rácz Zsuzsát olvastam már buszon, iskolában, könyvtárban, otthon, és a buszmegállóban is. Novellái mindig a szemem előtt lebegnek, amikor hasonló helyzetbe kerülök. A mindennapi életben rengeteg olyan esemény felbukkan, ami megtörténik velünk, fontosak, mégis elsuhanunk mellettük. Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor kedvesek akarunk lenni, a beidegződött rossz attitűdök, a belénk nevelt előítéletek miatt mégis rosszul sül el. Mi is lekéshetjük a repülőnket. Ilyenkor általában bosszankodunk. De talán ha picit szétpislantanánk, észrevennénk dolgokat, amik elindíthatnak bennünk valamit. Az élet problémáit úgy tudja papírra vetni, hogy az üzenetük tényleg átjön. Nálam a katarzis élménye teljes mértékben jelen volt és van most is. Valami véletlen folytán állandóan olyan helyzetekbe botlok, amikor akarva-akaratlanul beugrik egy novella, egy sztori, és én már mosolygok is. Olykor fel-felnevetek a buszon, és mindez cseppet sem zavar.A könyv olvasása közben két oldalanként változik az arcmimikám. Egyik percben vigyorgok, a következőben merően elgondolkodom. Az élet dolgain, az előítéleteken, a családon. Hullámvasút az egész. Egy könyv, ami nem egy témán alapul. Egy könyv, ami emberekről szól. Rácz Zsuzsáról, a szomszédasszonyról, a tanárnőről. Rólunk szól, nekünk szól. Rácz Zsuzsa sokat adott nekem könyveivel. (A cikket beküldte: Jennipher93)
|