Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Gyermekkorom karácsonya 1959

Erre a karácsonyra emlékszem vissza legszívesebben, s ezért választottam ezt címéül. Szeretném, ha sok mai fiatal elolvasná, mert úgy érzem, hogy értéket közvetít. Olyan értéket, értékeket, melyet csak egy jó szülő tud gyermekének továbbítani. Márpedig azt, hogy nem az a lényeg, hogy új, csicsás ajándékot adjak a gyermekemnek, hisz az meghaladja a lehetőségeimet, hanem azt ,amit szeretne, még ha nem is újat, de örömet szerezzek vele. Az én drága jó szüleimnek míg élek hálás leszek, hogy megtanítottak arra, nem az a fontos, hogy legdrágább dolgaim legyenek, hanem hogy örüljek a legkisebbnek is, amit kapok, és örüljek, hogy biztonságot, szeretetet tudjak adni szeretteimnek, s ezen értékeket képviseljem.

Mikor írom ezt a kis "visszaemlékező" cikkemet, már 58éves nagyika vagyok. Két felnőtt fiú és egy 4 és fél éves kisunoka nagymamája. Karácsony előtt anyu mindig olyan mosolygós volt, s készülődtünk, megengedte, hogy ott tébláboljak a konyhában. A sütik pedig szorgos keze munkájával készültek. A hókiflik diós -mákos, a darált keksz, a bejgli. S a legfontosabb dolog, hogy részese lehettem a nagy készülődésnek. Segítettem diót törni, daráltam a mákot /segítség persze kellet/, nagyon hideg volt abban az évben, a hó csak úgy ropogott a hócipőm alatt, járni lehetett a tetején. A családban én voltam a legfiatalabb gyerek, a testvéreim /féltestvéreim pontosan/ az édesanyjukkal éltek. Az én szüleim dolgos, de szegény emberek voltak, de igyekeztek felejthetetlenné tenni a karácsonyom. No ebben az évben az én legnagyobb titkos vágyam egy baba volt, mely az utcánk végén lévő ház ablakában volt kitéve! Apukámmal sétálva minden egyes alkalommal megkérdeztem. Apu mennyibe kerül ez a szép baba! - Nagyon drága, kislányom, 180.-Forint. Ó – gondoltam, akkor biztosan ilyent nem tud hozni az én Jézuskám, pedig titokban már lerajzoltam tíznél is több füzetlapra egy babát. Anyu mondta, hogy tegyem borítékba és Ő feladja helyettem, így fogja tudni, minek is örülnék. Elérkezett 23-a, akkor már a sütikészítés végén jártunk, másnap délelőtt apukám mondta, hogy segítenék-e neki egy kicsi fenyőfát szép karácsonyfává felöltöztetni, volt sok szép dió, azután szaloncukor is volt, ezüst sztaniol papírba csomagolva, szépen megkötöztük cérnával, persze apukámnak segíteni kellett, én aggathattam a fára, mely csodaszép lett, csillogott, villogott. Papirból anyukám már korábban elkészíttette a fára kerülő kis fenyőket, angyalkákat. Végre elérkezett 24-e, azt tudom, hogy már nagyon vártam az estét, hogy mit is hoz az Én Jézuskám a fa alá. Egy néprádiónk volt, apukám bekapcsolta s még ma is tudom, hogy karácsonyi dalokat énekeltek benne, s mi apuval hallgattuk. Egyszer csak csengő szólt, a másik szobában, s anyukám is ott volt már velünk. Bemehettem velük megnézni, vajon mit is hozott a Jézuska.... Hát kaptam mandarint /ma sem tudom, hogyan szerezték be drága jó szüleim/, azután volt ott szaloncukor, és egy nagyobb doboz, ami be volt csomagolva. Elkezdtem bontogatni, s levéve a fedelét megpillantottam a babát, amiért egész évben sóvárogtam, egy egyszerű kaucsuk baba volt, használt is, de nekem a legeslegszebb ajándék volt, mert életem első babáját Jézuska meghozta. Ezt a babát olyan nagy becsben tartottam, neve Juliska lett, s később lett sok szép ruhája anyukám vart neki. Amikor már felnőtt lettem akkor is megvolt, s nagy becsben Édesanyám szobájában ült a rekamién. Nekem két fiam született, de megmutattam nekik életem legszebb karácsonyi ajándékát. Ezt leírva is érzem az én szerető szüleim által varázsolt csodás karácsonyi estét, annak illatát, örömét és látom, ahogy könnyes szemmel néztek egymásra: sikerült a lányunknak nagyon nagy örömet szerezni.
Gondoltam megosztom veletek ezt a csodás, nagyon régi, 1959.dec. 24-i élményem. Szegények voltunk, de amit szüleim biztosítottak számomra, az pénzben nem mérhető. Azt a biztonságot, azt a szeretetet szerettem volna továbbadni gyermekeimnek...., s remélem sikerült, de erről talán Ők fognak írni. ... ÁLDOTT CSODÁS KARÁCSONYT MINDENKINEK!
(A cikket beküldte: boncsita)



"Témakarika -" Felejthetetlen nyár
Nyár van. Érzed a levegő perzselő leheletét és a napsugarak forró pillantását a bőrödön. Reggelente, ha elég korán kelsz, még beleszagolhatsz az ébredező természet illatába. Nyár van. A szádban érzed a sajtos-tejfölös lángos és a vattacukor ízét, a talpad alatt a... »

Milyen kutya kell?
Sokszor sokan dilemmában vannak amiatt, hogy nekik milyen kutya lenne az ideális. Ez attól függ, hogy az adott ember, család mennyire képes ráfigyelni, tanítani, időt szánni. Ha a családban mindenki dolgozik, vagy ha lusta az adott ember, nem érdemes háziállatot... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.