Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Médiacsodák

Critical Mass, én így szeretlek!

Életem első kerékpáros felvonulásáról írtam beszámolót, úgy, ahogy megéltem az eseményeket.
Nem is gondoltam volna, hogy egy kétkerekű, lábbal hajtott szerkezet ennyi pozitív energiát tud adni. Íme egy kis ízelítő nektek, hogy miért is olyan jó kerékpározni és egy hatalmas tömeghez tartozni.


Amikor megtudtam, hogy április 22-én lesz a már jól ismert kerékpáros felvonulás, akkor már érlelődött bennem a gondolat, hogy életemben először ott leszek eme remek eseményen.

Ráhangolódás

Az útvonalat már jóval a felvonulás előtt kihirdették és mindenki láthatta, hogy mégis mekkora távot kell majd teljesíteni az adott napon. Én előzetesen több, mint 40 kilométerre saccoltam a majd megtenni kívánt táv hosszát, úgyhogy már hetekkel a„megmérettetés” előtt elkezdtem magam felkészíteni. Amikor volt rá lehetőségem és jó idő volt, akkor megpróbáltam minimum 25-30 km-t letekerni és ezzel is erősíteni a lábamat és a szervezetemet hozzászoktatni a terheléshez. Mivel egyébként is imádok kerékpározni ezzel nem is volt gond. :) A szervezők remek plakátokat készítettek és ösztönözték az internetezőket is, hogy szórjanak el pár lapot, ha épp úgy tartja kedvük. Ezért én is kinyomtattam pár plakátot, bringára pattantam és elszórtam őket az utcán, hátha több ember kap kedvet az eseményhez. Körülbelül másfél hét volt hátra a rendezvény kezdetéig, amikor a CM brigád kihirdette, hogy idén is, mint minden alkalommal lesznek úgynevezett Csillagtúrák, ami azt jelenti, hogy a budapesti külső kerületekből is indulnak kisebb csoportok a „rajtra”.

A menet

A mi kis Csillagtúránk úgy nézett ki, hogy az Europark bevásárlóközpont előtt gyülekeztünk, nagyjából egy olyan 20-25 ember lehetett ott az indulásnál. (Szerintem ez egy jó számnak mondható ugyanis elég felhős időjárás volt.) Megbeszéltük, hogy az Üllői úton fogunk végigtekerni, nagyjából közepes tempóban, viszont voltak gyerekek is, ezért néha csökkenteni kellett a tempón. Az első megmosolyogtató esetre nem kellett sokat várni, ugyanis pár perccel az indulás után az egyik bringás csomagtartójára „szerelt”másfél literes narancslé egy bukkanó után elrepült… szerencsére a járda felé szállt. :D Útközben természetesen kaptunk hideget-meleget a sofőröktől, mert be kell vallani, azért nem mindig a KRESZ szabályai adta kereteken belül közlekedtünk (rendőri felvezetést, azért mégsem kérhettünk). :)

Mielőtt a Jászai Mari térre értünk volna, előtte még beiktattunk egy kis macskaköves részt is, egészen véletlenül történt, de én nem bántam, mert így kapott a társaság egy kis „Párizs-Roubaix” életérzést. :) A rakparthoz érve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a Margit-híd pesti hídfőjéhez már tömött sorokban csorogtak a kerekesek. Így amilyen gyorsan csak tudtunk lefordultunk az alsó rakpartra és próbáltunk az első sorokba helyezkedni a rajthoz. A hídról rengeteg ember fotózott, videózott minket, amit mi viszonzásképp egy laza mosollyal és integetéssel honoráltunk. :) Mivel első alkalommal voltam az eseményen azt nem tudtam, hogy a rajt után a „zöld pólósok” mögött kell maradnunk, majd meg is kaptuk az utasításokat tőlük és eleget tettünk a kérésüknek. Az aluljárókban mindig előjött a kissé bohókás magatartás és jókora üvöltésekkel megspékelve haladtunk tovább. :) Az Erzsébet-híd után következett a várva várt Váralagút, ugyanis magával ragadó érzés ennyi embertársaddal keresztültekerni Budapest egyik jellegzetességén. Az alagútból kiérve a járdaszéleken álló emberek fotóztak, integettek nekünk, majd a pesti oldalra átérve már-már igazi „körverseny” hangulat fogadott minket, hiszen számtalan fotós villogtatta vakuját ránk kanyarodó bringásokra. (Nekem személy szerint ez a momentum volt a kedvencem.) Az utolsó pár kilométeren pedig az Andrássy út nyíl egyenes szakasza várt ránk, amit fennakadásmentesen teljesítettünk. Volt még egy érdekes jelenet, amikor egy Marokkói zászlót viselőfiatalember tekert mellettünk. (Azt tudtam, hogy Európában ismerik ezt az eseményt, de hogy még Afrikában is?) Közel egy óra várakozás után a városligeti Nagyrétre megérkeztek a zöld pólós szervezők is és jöhetett a már hagyománnyá vált bringaemelés, tehát eljött a záró „akkord” ideje. :) Ezzel együtt megjött az eső is és sajnos többen a távozás opcióját választották. Viszont így is olyan ¾-ed részt megtelt a park. Az emelés után egyből hazafelé vettük az irányt és picit belekóstoltunk az esős körülményekbe is. Az utolsó pár kilométeren még gyönyörködtem a szép naplementében és elkönyveltem magamban, hogy egy remek napon vagyok túl.

Teljesítve!

Összegzésképp elmondható, hogy egészen különleges perspektívából láthattam az utcákat, a várost, ugyanis így két keréken még soha nem jártam a belvárosban. Egy biztos, hogy a következő Critical Mass felvonuláson is ott leszek az első sorokban!

Szóval mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy szálljon bringára és tekerjünk együtt!
(A cikket beküldte: Tomi9046)



Csak kvízjátékok kedvelőinek! I.
Avagy a vetélkedők kulisszatitkai. Ki ne ült volna már a TV előtt, a számtalan kvízjáték valamelyikét nézve? Ki nem mondta: jaj, hát ezekre a kérdésekre én is tudom a választ!? Bevallom, én számtalanszor voltam így. De csak egyetlen játék tetszett annyira, hogy... »

Papírmasé
Papírmasé technikával egyszerű használati-, és dísztárgyakat készíthetünk. Az alapanyagok könnyen és olcsón beszerezhetők, az elkészítéshez az átlagosnál nagyobb kézügyesség nem szükséges. Használhatunk egyszerű újságpapírt, vagy a hobbiboltokban kapható papírmasé port is. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.