Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Hobbi- és háziállatok

Cappy egy örökbefogadott kiskutya története

Hol is kezdjem, egy keverék kiskutya vagyok, azt hiszem egy tanyán születtem a testvéreimmel, anyukám nem kívánt alomjaként. Majd később az ócsai Állatotthonba kerültem az egyik testvéremmel.
De egy nap...


Akkor bemutatkoznék, Cappy vagyok már elmúltam 1 éves szeptemberben, egy kedves kistermetű keverék kutya lány. Egy tanyán születhettem a testvéreimmel, majd onnan az ócsai Állatotthonba kerültünk. Ott nagyon jól éreztem magam, de valami hiányzott. Hiányzott az, hogy valakinek én legyek a kutyája és ne csak én legyen a sok másik közül az egyik. Az állatotthonban tényleg mindent megkaptunk, meg minden, de akkor is hiányzott egy család, az én családom.
Annyiszor láttam már, hogy megáll egy kocsi, majd kiszállnak belőlük emberek és elviszik az egyik társunkat, majd mesélik a gondozók, hogy ők már családban vannak. De egyszer az egyik vasárnapon egy szürke autó közeledett, az én családom. Négyen szálltak ki belőle, 2 felnőtt és 2 gyerek. Láttak valami monitoron neten, vagy min, na mindegy, jöttek engem személyesen is megnézni. Bevallom bátortalan voltam, a gondozó az ölükbe tett és remegtem, furcsa volt, idegen a szaguk.

A két gyerek egyből beszélni kezdett hozzám simogattak, nagyon jó volt, kezdtem lazulni. Több mint egy órát simogattak, még egy kicsit remegtem, amikor kérdezte a gondozó, hogy elvisznek-e engem. A válaszuk igen lett, kitöltötték az örökbefogadási lapot és beszálltunk a kocsiba. Hirtelen megfeszítettem a kis testem, most mi van? Nem tudtam, mi történik. De a gazdim (akkor még nem tudtam, hogy így hívják) elkezdte a fülem tövét vakarni, valami isteni érzés volt, megnyugodtam. Utaztunk egy fél órát, majd megérkeztünk, mondták: ez az új otthonom. Kicsit egyedül hagytak, hogy igyak, meg ismerkedjek a hellyel, hiszen minden idegen volt, majd jöttek a simogatások és a sok bátorító szó. A nap végére már csóváltam a farkam és bátrabban közlekedtem. Estére megismertem a család másik két kutyusát is, Pötyit, ő egy beagle és Maszatot, egy öreg tacsit. Nagyon hamar összebarátkoztunk és a második estétől már együtt is aludtunk.

Szóval az a vasárnap megváltoztatta kicsi életemet, családom lett és egy új falka, akihez tartozhatok, hamar megtanultam az új szokásokat, bár volt egy kis kleptomániám a papucsok felé, de azt már kinőttem, de minden jól alakult és boldog vagyok. Van kivel játszanom és szeretnek, a gazdi ölébe felugrom egy pillantás alatt, persze csak ha jelzést ad rá, hogy szabad.
Szóval ez volt az én kis történetem, ha kíváncsi vagy az életemre, a gazdi vezet naplót a kutyusairól és megnézhetsz minket.

Cappy
(A cikket beküldte: danama)



Nehéz a búcsú tőlük
Az én kis történetem arról szól, milyen nehéz is elengedni állat társainkat, amikor itt az idő. Ilyenkor sajnos nincs önzésnek helye, hogy még egy napot csak vele, mert a kis kedvencük érdekeit kell nézni, nem a miénket... »

Nem minden szemét, ami annak látszik - avagy legyünk kreatívak!
A cikk ötletének megírása már régóta érlelődött bennem. A közzétételhez az utolsó lökést a „flakonból műanyag fólia” zseniális ötlete adta. A háztartásokban az egyik legnagyobb feladat a dolgok, különösen az apró tárgyak rendszerezett tárolása. »




Minden jog fenntartva © 2021, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.