|
Kategória: Süssünk, főzzünk! Az első főzés emléke megmarad!Én a paprikás csirkével kezdtem.Lehet azt elfelejteni?! A bölcs tanácsot egy könyvben olvastam: A legjobb módja, hogy megértsd a lányod, ha visszaemlékszel a saját kamasz éveidre - csak ne veszítsd el a humorérzéked! Egyetértek! Így van ez az első főzős próbálkozásokkal is. Nem szabad kiborulni az összekaristolt teflonsütőn, mert mi is elkezdtük valahol! Én történetesen: a paprikás csirkénél. 15 körül voltam, anyut korházból vártuk haza. Eszembe sem jutott, hogy valami egyszerűbb ebéddel próbálkozzak, s mi sem természetesebb - vettem egy egész csirkét. Nem gondoltam, hogy bármi nehézség lehet a csirkeboncolással. Mindig az anyu készítette elő a húst, de gondoltam ez nem lehet probléma, valamikor el kell kezdeni – és miért ne, éppen itt. Jól megmostam a csirkét, összedaraboltam, és levágtam róla a lelógó részeket, amiket nem tudtam azonosítani. A pörkölt alap már könnyen ment, a hagymapirítás, paprika... Mikor elkészült az étel átszedtem egy átlátszó jénaiba – így mégis mutatósabb! Gyönyörűen tálaltam, s mikor asztalhoz ültünk először azt hittem, ennek köszönhető a nagy csönd és a meglepett tekintetek. De, nem így volt. Az átlátszó tálban, pont a közepén, ott díszlett a csirke lába, és rajta a körmei… Nem fogom elfelejteni, mennyire szégyelltem magam! Még jó, hogy élő tyúkot nem árultak a boltban – lehet, hogy onnan indultam volna. Szerző: Prétor Márti Megjelent partnerportálunk a CsaládiNet hozzájárulásával.
|