Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szórakozzunk, utazzunk!

Auschwitz és Birkenau

A hétvégén végre kijutottam erre a két helyszínre, ugyanis engem nagyon érdekelt, hogy hogy nézhet ki egy ilyen tábor.
Szerintem megérte 600 km-t utaznunk, ugyanis a látottak óta nagyon sok mindent átértékeltem magamban.


2009. aug. 7-én hajnalban indultunk útnak négyen (párom, a testvére, a testvérének a férje és én) autóval Lengyelországba. A fő úticélunk Auschwitz és Birkenau volt.
Mivel nagyon korán indultunk, ezért 10 óra körül már Auschwitzben voltunk. Mivel délután 3-ig csak csoportosan és idegen vezetővel lehetett belépni a tábor területére, ezért mi úgy gondoltunk, hogy ha már eddig eljöttünk, akkor az a körülbelül 13 ezer forint megéri nekünk a több, mint 3 órás idegenvezetést.
Szerencsénkre volt magyarul beszélő idegenvezető, így még érthetőbb volt minden, bár sokszor szavak nélkül is sokat értettünk.
Kb. mentünk 200 métert és átmentünk a híres felírat alatt, amit filmekben is sokszor lehet látni - "Arbeit macht frei" - "A munka felszabadít". Az idegenvezetőnk elmondta, hogy ezen a kapun keresztül indultak minden nap a foglyok a sokórányi, kimerítő munkára.
Ezen kapu után jött igazából a tábor területe. Itt rengeteg épület kapott helyet, persze a dupla szögesdrót kerítés mögött.
Sajnos elég kevés épületbe lehetett bemenni, vagyis inkább kevésbe vezetett be minket az idegenvezetőnk, de szerintem így is elég szörnyűséget láttunk.
Általában az épületekben üvegfalak mögött voltak kiállítva a különböző tárgyak. Ilyen volt pl. a Ziklon B doboza, amivel elgázosították a foglyokat. Ebből kb. 7 kg-ra volt szükség a több száz fogoly halálához.
Az egyik üvegablak mögött több száz kiló női hajat láthattunk, ugyanis amikor felszabadították a tábor 7000 kg hajat találtak zsákokban, amik szállításra készen voltak az ipari vállalatoknak. Egy másik üvegszekrény mögött láthattunk olyan haj-szövet tekercseket, amiket a női hajakból készítettek.
Aztán volt olyan üvegablak, ami mögött a cipők tömkelege volt. De ezt úgy kell elképzelni, hogy ömlesztve voltak, és ott a gyerekcipőtől, a holland fapapucsig volt minden. Itt az idegenvezetőnk egy női lábbelit meg is mutatott nekünk, ami feltehetőleg egy magyar nőé lehetett, ugyanis a jellegzetes szegedi cipő volt.
Egy másik "vitrinben" pl. csak művégtagokat lehetett látni. Na azért az nagyon sokkoló volt számomra.
Aztán volt egy üvegablak, ami szerintem volt 15 m hosszú is és 4-5 méter széles a mögött csak bőröndök voltak, amikben anno az emberek hozták az értékeiket. Itt nagyon sok magyar bőröndöt láthattunk, ugyanis a nevek rajta voltak a bőröndökön és direkt célirányosan az idegenvezető mutatta nekünk.
Aztán egy másik üvegfal mögött több száz vagy akár több ezer szemüveget láttunk.
Akkor volt olyan épület, ahol edények tömkelege volt. De ott a fém tálaktól, a reszelőig, termoszig volt minden. Itt is láthattunk magyar vonatkozású edényt.
Volt olyan ház, amelyben a fekvőalkalmatosságokat mutatták meg. Ez nem igen volt más, mint leterített zsák kezdetben, majd emeletes ágyak lettek helyettük, de azok is 3 emelet magasak voltak.
Láthattuk az illemhelyeket, a mosdókat. Hát szó nincs rá, hogy milyen körülmények voltak biztosítva a fogvatartottaknak.
De láthattunk SS szobát is, az normálisan volt berendezve, nem volt megzsúfolva.
Voltunk a Halál Blokkjának alagsorában, ahol voltak álló cellák (ezek az ún. büntető cellák, ez 90 X 90 cm alapterületű volt, és ide egyszerre négy embert zártak be) pl., és éhségcellák. Az egyik éhségcellában anno II. János Pál Pápa gyújtott az ott szenvedők emlékére egy hatalmas gyertyát.
Voltunk azon az udvaron is, ahol a tényleges kivégzéseket végezték. Volt egy fekete fal, ahhoz állítva lőtték le azokat a foglyokat, akik pl. szökést kíséreltek meg.
De ugyanitt voltak akasztófák is.
Mielőtt a foglyokat kivégezték volna, a fürdőben le kellett vetkőzniük és innen vezették ki a meztelen rabokat a Kivégzőfalhoz.
Auschwitzban voltunk még az egyik krematórium belsejében is, ahol láthattuk a hullák elégetésére használt kemencéket.
Ebben a táborban 11 vagy 12 nemzet állított emléket a halottaknak. Mi csak a magyar nemzet által állított kiállításon voltunk.
Igazából ettől nem voltak elájulva, ugyanis megoldották annyival, hogy felszereltek 10-12 projektort és azokon képeket vetítettek ki körben, plusz egy kis tévén keresztül filmet vetítettek le.
Itt igazából egy dolog volt a nagyon szomorú. Két kép volt egymás mellett a falon. Az egyiken egy háromtagú család volt látható. Itt az anya még egy teltebb hölgy volt, a másik képen már csak ez a nő volt látható a felszabadítás után meztelenül. Hát szegényen mást nem lehetett látni mint csontokat, azon a képen is két ember támasztotta. De mint megtudtuk az idegenvezetőtől ő a 90-es évek közepén halt meg.
Auschwitz után átvitt bennünket az idegenvezető Birkenauban, ami csak 3 km-re volt messzebb.
Na ez sokkal nagyobb területen foglal helyet,mint Auschwitz. Itt felvitt bennünket a toronyba, ahonnan a tábor nagy részét látni lehetett. Itt volt az a dupla sínpár, ahova beérkeztek a marhavagonok az embertömegekkel. Volt olyan nap, hogy mindkét sínen állt vonat.
Itt sajnos csak két barakkot mutatott meg az idegenvezetőnk, mivel 2 órakor már másik csoportja volt. Az egyik barakk háló barakk volt. Itt emeletes ágyak voltak, és az emeletes ágy egy szintjén kb. 10 ember feküdt.
A másik barakk pedig a tisztálkodó barakk volt.
Itt egymás mellett rengeteg kő wc volt (erről majd képet is teszek fel), a másik felében pedig a tisztálkodó alkalmatosságok voltak. Itt a foglyok 10-12 másodpercet lehettek, és ez idő alatt kellett elmenniük wc-re és ennyi idő alatt kellett tisztálkodniuk is.
De azt is hozzá tette az idegenvezető, hogy ha sikerült pl. krumplit szerezniük, azt is itt főzték meg titokban, mivel itt olyan büdös volt, hogy a krumpli illata nem ment ki a barokkon kívülre.
Birkenauból sajnos első nap csak ennyit láttunk, mivel már mi is nagyon fáradtak voltunk, de elhatároztuk, hogy még egyik nap vissza jövünk ide.
Így is tettünk, másnap elmentünk Krakkó városát megnézni és utána délután visszatértünk Birkenauba. Szinte hihetetlen, hogy mekkora területen foglalt helyet. Mi több órán keresztül sétáltunk itt, de még így sem tudtunk teljesen bejárni.
Sajnos mielőtt 45-ben a nácik elhagyták a tábort rengeteg épületet elégettek, vagy a faanyagokat elhordták Németországba, 3 krematóriumot felrobbantottak, hogy minél kevesebb szörnyűségre derülhessen fény.
Az egyik raktárból rengeteg használati tárgy megmaradt pl. kések, villák, ollók, fogók, gombok, ezeket egy üvegtető alatt bárki megnézheti, de még ma is találni ezeken a területeken használati tárgyakat, és általában amiket a turisták megtalálnak, ezen az üvegtetőn gyűjtik össze.
E mellett a barakk mellett lehetett az a hely, ahol pl. a tányérokat tarthatták, ugyanis minden tele volt porcelándarabokkal.
Volt egy gödörszerűség, abban pedig félig megégett edények voltak.
Volt egy hely, ahol kör alakú épületek voltak. Nem tudtuk elképzelni, hogy azok mik lehetnek, ugyanis az épületeken alul voltak nyílások is. Pont ezen tanakodtunk, amikor teljesen véletlenül 4 magyar ért ehhez a helyhez, és az egyikük elmondta, hogy mik ezek. Ezekben a kör alakú épületekben is a holttesteket égették el, és azok a nyílások azért voltak alul, hogy a zsír ki tudjon folyni, aminek egy részét vissza lapátolták, másik részét szappankészítésre használták fel.
Van egy tó a tábor területén, amibe anno beledobálták az emberi hamut és csontokat. Itt emléktáblát is állítottak a halottaknak.
Mivel nagyon sok holttest volt, ezeket nem tudták mind elégetni a krematóriumokban, ezért a végén már kint a szabadban égették el őket. Ezeken a helyeken szintén emléktáblák őrzik a halottak emlékét.
Még előző nap rákérdeztünk az idegenvezetőnél, hogy mégis mit csináltak ennyi hamuval. Egy része ebbe a bizonyos tóba került, másik részét pedig az útépítéseknél használták fel.
Volt egy hatalmas épület itt Birkenauban, ahol a tisztálkodás, hajlevágás, fertőtlenítés zajlott. Itt mindenre külön helyiség állt rendelkezésre.
Ebben a tábori fürdő épületében volt egy emléktábla, ami a deportált lengyel zsidők a táborba magukkal vitt családi fényképeit mutatja be.
Amikor Birkenauban voltunk, egy nagy csoportra lettem figyelmes, akik nagyon hallgatnak valakit. Odamentünk, és egy tábor megélt idős bácsika volt, aki a saját szörnyű élményeiről mesélt. Na az aztán tényleg szomorú volt.
Az ő beszámolóját németre fordították le, úgyhogy megértettünk belőle pár dolgot. Ő is elmondta, hogy reggelire csak kávét kaptak, ebédre csak leveslét, vacsorára szintén kávét egy kicsi kenyérre és egy kanál lekvárral vagy ugyanennyi vajjal.
Ha valakinek hasmenése volt, akkor nagyon vigyázni kellett, nehogy a többiek elkapják, ugyanis, nagyon könnyen terjedtek ekkor itt a betegségek....
Szegény nagyon megtörtnek látszott.
Azért végigmenni egy olyan helyen ahol ő fogva volt tartva, szerintem nem lehet könnyű.
Mondta az idegenvezetőnk, hogy neki minden évben van Magyarországról egy csoportja, akik csak volt foglyokból állnak. Na azokkal milyen lehet végigmenni?!
Hát szerintem szörnyű, pedig így is rémisztő volt.
Pedig amikor a felszabadítás után megnyílt a tábor múzeumként, akkor az első idegenvezetők a felszabadult foglyok voltak.

Nem egy kellemes nyári nyaralás helyszíne ez a két hely, de én mindenkinek ajánlom, hogy ezt egyszer meg kell nézni!
(A cikket beküldte: varga.nora)



Igazi füstölgő, pöfögő gőzmozdonyok hétvégéje
Ha szeretnéd gyermekednek megmutatni milyen egy igazi, füstölgő gőzmozdony, akkor ne hagyd ki június 7-én és 8-án a Vasúttörténeti Parkot, ahol egész napos Gőzmozdonyos Matiné várja az egész családot. »

A katicabogarak
Itt a tavasz a küszöbön. A madarak hangos csicsergése is jelzi és a rovarok is kezdenek feltünedezni. Minap kiültem a teraszra egy jó kis zöld teával a kezemben, mikor a karomra szállt egy kis hétpettyes. Ez ihlette meg ezt a cikket. Szerettem volna többet tudni... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.hobbiesotthon.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) hobbiesotthon.hu | WebMinute Kft.