|
Kategória: Hobbi- és háziállatok ÁrnyékTörténet egy kutyáról. Árnyék a kutya neve, hosszú története van. A sorsunk több ponton összekapcsolódik. Egy éve meglátogattam nagynénémet, és Ő mutatta meg a hat elhagyott kiskutyát (anyukájukat megmérgezték) egy öreg elhagyott telken.Furcsállottam a névválasztást, de elfogadtam. A többieknek is sikerült gazdit találni. Árnyék munkába menet - kerékpárral járok dolgozni -, útba esett, meg-meg látogattam. Egy év múlva hatalmas farkaskutyává vagy farkassá nőtt (láttam már nagy kutyát, de ilyet még nem, félelmetes volt, megnéztem a másik kettőt a faluban, azok is hatalmas nagyok lettek), már sajnáltam, mert láncra verték (legnagyobb büntetés egy kutyának, a kislány már félt tőle, az apuka le akarta lövetni, mert mély öblös hangján egész éjszaka ugatott). Na, azt már nem! Új gazdi keresése, engem nem bántott, de a volt gazdi már félt tőle, sikerült egy gazdit találni a falutól három kilométerre lévő hűtőtároló területét kellett őrizni (itt már többször loptak). Gyalog vittem, ki, fél éve nem volt elengedve, akkora erő volt benne, nem bírtam visszafogni így ölt meg egy másik kutyát, aki megtámadta egy udvarról, ahol nyitva volt a kapu. Egyetlen roppantás volt és vége, itt láttam micsoda állkapcsa van (a lánc agresszívvá tette, megölte volna a gazdáját is, ha bántja). Az új gazda, mikor meglátta, beugrott az autóba, ráadásul véres is volt. Kikötöttük egy futó drótra, olyan 30 méter hosszú volt, egy nap múlva szétszakította.. Újabb acéldrót, de már egy jó vastag és erős. A gazda még éjszakára sem merte elengedni, félt tőle. A csülök csontot, mint egy diót úgy roppantotta szét hatalmas álkapcsával, hatalmas étvágya van. Este tíz óra körül (éreztem, valami vonz hozzá, már többször is) kimentem, elengedtem. Azt a boldogságot, futott, futott, nyalt, meg puszilt és hirtelen farkasüvöltésbe kezdett. Félelmetes volt, előjött az ősi ösztön, a többi kutya is félt, Ő volt a vezér, a tekintélyt parancsoló, félelmet nem ismerő, érzem itt még nincs vége a történetnek, vele szívesen elmennék a hegyekbe, akár örökre. Meg élnénk, hiszen egy őzet, bármit könnyen leterít és érzem, nagy barátok vagyunk és nem érzek félelmet, sőt, boldogságot, ha vele vagyok. Ma 2010. március 11. 21 óra - a három kutyámmal meglátogattuk Árnyékot. Volt nagy öröm, boldogság, futkározás. Olyan jó kint a természetben, hull a hó a jó levegő és a távolban a falu fényei. (A cikket beküldte: ensiferum999)
|