Tapi új élete

Évek óta mentjük a helyi gyepmesteri teleprôl magánszemélyekként az árva kutyusokat. Menhely híján az egyetlen, amit tehetünk, hogy a szükséges orvosi ellátás után az állatkákat ideiglenes befogadókhoz helyezzük, ahonnan szerencsés esetben végleges családjukhoz kerülhetnek.

Az alábbi levelet az egyik kedves befogadótól kaptam, aki az árva kis Tapikát vette védôszárnya alá:
„Egy teljesen összetört, ijedt kiskutyus került hozzánk két héttel ezelôtt. Annyira félt, hogy a szállítódobozból kivéve összepisilte magát. Két napig szinte ki sem mozdult a helyérôl, az ételt is a dobozába tettük. Csak akkor merészkedett elô, amikor nem volt a közelben senki.
Eleinte ölben vittük le a futtatóra is, ahol nem nagyon tudta mit kell csinálni, csak ült és reszketett. Szerencsére saját kutyusunk nagyon barátkozó típus, Tapit is rögtön kezelésbe vette. Elôcsalogatta a dobozából, megtanította játszani. Tapi fokozatosan kezdte felfedezni magában a kutyát, de velünk szemben továbbra is bizalmatlan volt. Amikor meg akartuk simogatni, elszaladt. Nem erôltettük rá magunkat, úgy gondoltuk elôször csak azt lássa, hogy itt nem bántja senki és majd fokozatosan megbarátkozik velünk is.
Látta, hogy a másik kutyust nagyon szeretjük, sokat simogatjuk, így lassan észrevehetô volt rajta a változás.
Napról-napra egyre közelebb jött hozzánk, nem rohant el rögtön, de ha meg akartuk simogatni, a kéz látványa megrémisztette. Bizonyára az a kéz, amelytôl normális esetben ételt és simogatást kap, nála fenyítô, bántó dologként rögzült. Sokat ölbe vettük, teljesen megfeszítette a kis testét, nem mert örülni a szeretetnek.
Teltek a napok, együtt vittük a másik kutyussal sétálni. Már nem kellett ölben cipelni, szépen jött a kis lábain.
Elkezdett nôni, a szôre szépen fénylik már. Testileg teljesen rendbe jött és most már elmondhatom, hogy lelkileg is kiegyensúlyozott. Boldogan csóválja a farkát, amikor szólunk hozzá, már szinte teljesen szobatiszta. A póráz csörgésére odajön, leül és várja, hogy induljunk. Séta után is szépen megvárja a tappancs törölgetést.
Már nem kell a doboz sem, az ágy mellett egy pokrócon alszik. Nagyon sokat játszik a másik kutyussal, kis eleven. Olyan, mintha nem is ugyanaz a kutya lenne.
Végre megtanult örülni a szeretgetésnek, végre tudja mi az, hogy tartozni egy gazdihoz.
A legnagyobb boldogság az lenne, ha sikerülne neki találni egy szeretô gazdit, aki képes arra, hogy többet törôdjön Tapi kis lelkével, aki elég figyelmet tudna szánni rá és nem hagyja, hogy ennek a csöpp kis kutyának az élete valaha is szomorú legyen.”

Ha Te is szeretnél egy csodálatos négylábú családtagot, válassz egy kis árvát, aki örökké tartó hûséggel és feltétel nélküli szeretettel fogja meghálálni, hogy megmentetted az életét!!!

(A cikket beküldte: Silver36)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Kutya-cica dilemma
Elôször is nem fogok állást foglalni (senki ne vegye zokon a címben szereplô sorrendet) abban a feszegetô témában, ami már... (tovább)

Balatoni emlékmorzsák
"Te nem mehetsz le nélkülünk nyaralni a Balcsira!" - hallottam oly sokszor kislányként szüleimtôl. Bezzeg a bátyám! Sok... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!