Ments meg egy kutyát!

Ha még nem döntötted el, hogy hogyan válassz magadnak négylábú társat, olvasd el a következô levelet, amit a napokban kaptam egy örökbefogadó gazditól.
Sokan félnek egy idegen, felnôtt kutya befogadásától, remélem, a levél sokak véleményét megváltoztatja majd!

Kedves Reni és Tibor!

Tudom, hogy rengeteg kutya "fordul meg a kezetek közt", de azért bizonyára emlékeztek a Tetkóra, akit 2,5 éve hoztunk el Tôletek. Gondolom azért jó néha hírt kapni az általatok istápolt ebekrôl, ezért csatoltam néhány képet Tetirôl.

Egyébként objektívan állíthatom, hogy egy tündéri jó kutya. Nagyon szeretjük, de még azokból is ki szokott váltani érzelmeket, akik egyébként viszonylag közömbösen viszonyulnak az állatokhoz.
Állandóan bújik, ölelkezik, mászik az ember ölébe (valószínûleg nincsen tisztában a paramétereivel, és ölebnek gondolja magát). Óriási bizalommal van az emberek felé, attól tartok, ha hozzám betörnének max. agyonnyalná a delikvenst:).

Érdekes, hogy a gyerekekkel viszont közömbös. Kedveli ôket és bamba fejjel eltûri, ha nyaggatják, de ô nem érdeklôdik irántuk, illetve nem közelít, csak hagyja magát.
Egyébként rengeteget változott, mióta örökbe fogadtuk. Egy fél évig egyáltalán nem hallottuk hangját, már-már kezdtük azt hinni, hogy néma az ebünk, mire aztán egyszer jól megugatott valakit a kerítésen át. Egy darabig minden kutyának meghunyászkodott, még nála jóval kisebbektôl is megijedt. Mára ennek már nyoma sincs, sôt én póráz nélkül sétáltatom, mivel szófogadó és hívásra visszajön, de ha másik kan közeledik, általában rá kell raknom, mert nagyon harcias lett a fiúkkal.
Mostanában új szokása lett a "beszéd", néha odajön hozzám és nekiáll magyarázni, és mondja, mondja, irtó szórakoztató. Régen csak nagyon ritkán nézett a szemünkbe, az utóbbi idôben viszont kifejezetten jellemzô rá a szemkontaktus keresése.
Amit kevésbé értékelek, hogy anno hétvégén hagyott minket aludni, most meg, ha ôfelsége felébred, akkor úgy gondolja, hogy minket is ki kell robbantani az ágyból. Viszont leszokott a kutyakakiban fetrengésrôl, ami pedig kedvenc foglalatossága volt, kb. 3 havonta mûsoron volt a téma. Elôfordult, hogy tokától bokáig olyan lett. Hát igen, ilyenkor az ember gyomra forog ám rendesen fürdetés közben...
Egészségügyileg ok, teljes generált kapott, chip, fogkôlevétel stb.
Viszont kiheréltetni egyszerûen nincs szívünk, fôleg az "apjának". Amikor errôl beszélgettünk, láttam a rémület teljes borzongását átfutni az arcán, és ahogyan önkéntelenül a sajátjaihoz kapott, mintha csak ellenôrizni akarná, hogy megvannak még, egyértelmûen érzékeltette velem, hogy kényes vizekre eveztünk. Így hát egyelôre elnapoltuk a kérdést, bár az állatorvos meg kutyások többsége azt mondja, hogy jobb lenne neki.
Nagyon belemelegedtem ebbe a levélbe, lassan zárom a soraimat, mielôtt egy regény kerekedne belôle Tetike mindennapjairól.
Remélem jól vagytok és még mindig lelkesen véditek a kis négylábúakat. Ehhez a továbbiakban is sok-sok erôt és kitartást kívánok Nektek!

Minden jót!

B. Faragó Viki

(Kis magyarázat a levélhez: Évek óta mentjük a kidobott és sintértelepi állatokat. Tibor a „csúnya, gonosz sintér”, aki Tetkót hetekig gondozta a saját otthonában és megtanította neki az alapengedelmességet, mire Vikiék örökbefogadták.)

(A cikket beküldte: Silver36)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Kiskutyám története
Biztosan sokan tudnátok hasonló történeteket mesélni a "több, mint háziállat" kedvencekrôl. Ezt az írást egy kicsit... (tovább)

Milyen tojást vegyünk?
Tojásvásárláskor két dolgot veszünk figyelembe, az árát és a dátumot. Lehet hogy másra is kellene figyelnünk? A boltban a... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!