|
Kategória: Hobbi- és háziállatok Kisgyerek és kutya a családbanManapság több rémisztő hírt is hallhattunk, láthattunk, olvashattunk a sajtóban, hogy a család kutyája megsebesítette, sőt megölte a mellette élő kisgyereket... (Régen ilyen dolgok vagy nem estek meg, vagy nem lehetett róla hallani.) Úgy emlékszem, az esetek többségében - ha nem is gyerek volt az áldozat - a kutya maga a harci kutyák családjába tartozott, illetve gazdátlan, kóbor eb volt. De mi a helyzet pl. a többi kutyával?A kutya előbb került a családba. Nagyon szeretjük őt, ő is nagyon szeret mindenkit a családban. A kicsiket is. De nagy méretével a kicsiknek félelmetes. Nehezen értik meg, hogy "csak" megszimatolni szeretné őket, mert a kutyáknak ez a szokásuk, vagy "csak" megnyalni akarta..., a gyerekek csak lassan barátkoznak meg a kutyával. Eleinte, - amíg csak totyogósak voltak - ha megjöttek, a kutyát becsuktuk a kifutóba. (Ezt a tényt a kutya szomorú beletörődéssel vette tudomásul, mert nem volt szokva elzáráshoz, netalántán lánchoz.) Akkor állandóan a kerítésénél ácsorogtak, sőt, a bátrabb be is mert nyúlni, megsimogatni a kutyát. Egyikük ugyanis bátrabb, másikuk kevésbé. Én nagyon szeretném, ha most már végre lenne annyi bátorságuk, hogy a kutya jelenlétében is ki merjenek menni az udvarra. De ez nem egyszerű. A kutya játszani szeretne velük, odaviszi a fahasábot pl., amit állandóan cipel, vagy éppenséggel elszalad vele. A múltkor odáig sikerült a gyerekek bátorságát növelnem, hogy a bátrabb kb. 2-3 perc erejéig egyedül maradt a kutyával az udvaron. Én bentről figyeltem, de teljesen nyugodt voltam afelől, hogy a kutya soha nem bántaná az unokámat. Lehet, hogy egészséges féltékenység van benne, de csomószor el lett magyarázva neki, hogy pl. nem szabad a gyerekektől elvenni dolgokat és miután mindent megért, bőséges dicséretekben is része volt. DE! A múlt héten nálunk voltak az unokák, és dicsekedtek a szülőknek, hogy már majdnem megbarátkoztak a Néróval. A fiam teljesen ki volt akadva, hogy egyedül hagytam a fiát a kutyával, mikor most történt az a szörnyű eset, hogy azt a két év körüli kisgyereket a saját kutyáik ölték meg. Mondtam neki, hogy ez a kutya ilyet sosem csinálna, de kategorikusan kijelentették, hogy ilyen többet ne forduljon elő! Barátkozzanak a gyerekek, de legyen ott valamelyikünk. A szülői aggodalmukat persze megértem, de amikor ők voltak kicsik és én vittem őket a szüleimhez, ahol szintén volt német juhász kutya, én soha, egy percig sem aggódtam, hogy baj történhet. (Igaz, akkortájt - 20-25 évvel ezelőtt nem lehetett hallani kutyatámadásokról.) Egy családban élő kutya, akit szeretnek, biztonságban van, elkövethet ilyen dolgot? Lassan eljön a nyár, a nyári szünet, és én szeretném, ha a gyerekek kint mernének játszani az udvaron, amikor kint van a kutya is, amíg én pl. főzöm az ebédet. (A cikket beküldte: Rozália) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||||