Kedvenceink

Kedves malamut kutyám 10 évesen elpusztult. Ennek 4 éve, de még mindig sokszor gondolunk rá, és emlegetjük. Soha többet kutyát! Így telt el egy év, amikor a lányom ajándékba kapott egy 3 hónapos golden retrievert. Na azóta Ő a fônök a családban!

Lányom hosszas könyörgésére, és persze imádom a kutyákat… Apát kellett meggyôzni. Megszületett a döntés: a lakásba nem jöhet be, csak a kennelben lehet, mindennap sétálni viszi a lányom, stb., stb. Amikor érte mentünk, és megismerkedtünk, azt a pillanatot sohasem fogom elfelejteni. Meglátni és megszeretni! Jött felénk boldog-kíváncsian, farkcsóválva. Letérdeltem hozzá, megsimogattam, rögtön képen nyalt…szóval elolvadtam.
- Apuuuu! Csak az elsô éjszakát engedjük, hogy itt legyen velünk a lakásban! - így a lányom. Én: - Apa, ne hagyjuk kint éjszakára, mert még ellopja valaki!
Szóval a kisasszony, merthogy lánykutya, azóta is a szobában lakik, hatalmas kertünkben szabadon bóklászik, a kennelbe – viccbôl - a vendégeket szoktuk beküldeni.
Elsô pillanattól szobatiszta lett, igaz, mint minden kölyökkutyának, voltak gyengéi: a cipôk és a papírzsebkendôk. A cipôket rendre kihordta a kertbe, csak a fûzôseket rágcsálta, inkább a fûzôt, de a papírzsepi... az a mindene volt. Mivel mindketten dolgozunk, Fiam, Lányom iskolában, szóval Elikémnek - neve a jégkorszak c. filmbôl lett merítve, apja: Sid, tehát nem volt kétséges, hogy lányom így nevezi el - egész délelôtt a rendelkezésére állt a rosszalkodásra. Mire hazaértünk, kb. havas táj képe fogadott a lakásban, a zsepik minden miszlikre tépett darabjától. Gyorsan összetakarítottam, de sosem haragudtunk rá.
Amikor csontot rágcsál, és néha beszorul a foga közé, odatartja az okos fejét az ölembe, csak épp hogy nem szólal meg, légy szíves segíts!
De értem minden mozdulatát, és szerintem Ő is az enyémet, ha fáradt vagyok, csak lefekszik a lábamhoz, de úgy, hogy hozzám érjen, de ha látja, hogy mehet egy kis játék, akkor odahozza játékcsontját, és incselkedik, néha odaadja, ritkán... de inkább azt szereti, ha húzom, Ő fogja, és morgunk egymásra. Egy nagyon kedves megnyilvánulása van, amit csak velem csinál, irigy is a lányom miatta: Ő fenn áll a teraszon, én elôtte, a terasz elôtti járdán, és csak annyit mondok: NAGY ÖLELÉS! Ekkor Ő két lábra áll, a két elsô mancsát a nyakamba teszi, és az arcomat körbenyalja. Úgy érzem, ez a kapcsolat a kettônk közötti barátság, a mérhetetlen szeretet, részérôl a hûség, a teljes odaadás kifejezése.
Sokszor elgondolkodom, hogy képesek emberek kilökni, kínozni, viadalokban elpusztíttatni kutyájukat, legyen az bármilyen fajta. Az a véleményem, hogy amikor egy kutya emberre támad, ott elsôsorban az emberi viselkedést kellene megfigyelni, mi váltotta ki a kutya agresszióját!
Ez a mi családtagunk, olyan jámbor, jóravaló jószág, de tôlünk még egy kiabálást sem hallott, teljes békében, és szeretetben neveljük.
Persze amikor a gyerekeim "ölôset" játszanak egymással, ez vicc... csak hangoskodnak, sikongatnak, nevetgélnek, akkor Elikémben felébred a védôösztön, és beáll közéjük, mindkettôt ugatja. Persze puszit adni egymásnak elôtte, az is tilos, rögtön megugat minket. Akkor Őt kell megsimogatni, szeretgetni!
Kamaszkorú gyerekeim sokszor viccelôdnek: - Anyu Te jobban szereted a kutyát, mint minket! Erre a válaszom:még jó! Hisz Ő nem felesel vissza, szót fogad, nem követeli a zsebpénzt, válogatás nélkül megeszi a kaját!
Ezek olyan apró mozzanatok családunk életében, hogy el sem tudnánk képzelni mindennapjainkat kutya nélkül.
Tavasszal vettünk egy sarokgarnitúrát, alvási célzattal, de kényelmetlennek bizonyult... Nekünk! Azóta a kis drágám ezen alszik, de ha olyan kedve van, feljön az ágyunkba a lábamhoz, és olyan jól melegít! De tudja, amikor a férjem otthon van, nem jöhet fel. Kivétel a szilveszter éjszaka, mert nagyon fél a durrogásoktól. Akkor a férjem hívja fel közénk, és simogatja, nyugtatgatja.
Van egy 5 éves kandúrunk is, Benôke. Úgy vettük észre, kicsit mindketten tartanak egymástól. Benôke az öregebb, valahogy ezt Eli tiszteletben is tartja. Tündériek, amikor játszanak, kergetôznek, Benô mondja meg, mikor elég.
Szelídek, nyugodtak, kedvesek. Amikor hazamegyünk a munkából, örülnek nekünk. Árad belôlük felénk a szeretet. El sem tudom képzelni a napjaimat nélkülük.

(A cikket beküldte: hegyiircsi)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Csincsillák otthon
A csincsilla egy kis szürke mókushoz hasonlító állatka. Az Andok hegységbõl indult világkörüli útjára és ért el hozzánk... (tovább)

A téli holmik elraktározása
A tavaszi nagytakarítás egyik alapvetô eleme, hogy az idôjárás melegebbre fordultával a téli holmikat el kell pakolni. Minden... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!