|
Kategória: Hobbi- és háziállatok Gyepmester...Szombat délután találtunk egy kutyust, szerencsére rövid idő alatt visszataláltunk a gazdájához. Sajnos közben meg kellett tapasztalnunk azt, hogy az emberek hogy bánnak az állatokkal. Sem a járókelők, sem némelyik gazda, sem az elvileg ezzel foglalkozó ember nem igazán éri el a felelős állattartás minimumát sem.Párom megállt a mi kutyánkkal, én pedig odamentem a kutyushoz, aki barátságosan odajött hozzám, farkát csóválva, de látszott, hogy kicsit fél. Megfogtam a láncát, és miután biléta nem volt a nyakában, elindultam vele, mert tudtam, hogy a gyepmeser a közelben lakik, és ha a gyepmesteri telepen nem jelentkezik a gazdi, akkor egy ausztriai állatmenhely befogadja. Útközben megkérdeztem pár embert, de senkinek nem volt ismerős a kutya. Voltak érdekes vélemények, arról, hogy így láncon találtam a kutyát. Volt aki megrökönyödött, volt aki arra gondolt, hogy biztos valamelyik panellakásból szökött el (nem tudom ki tartja a panelban láncon a kutyát), volt aki megrántotta a vállát, és annyit mondott, ott kellett volna hagynom. Miután odaértünk a gyepmesterhez, felhívtam telefonon, hogy találtam egy kutyát, megtartani nem tudom, legyen kedves elvinni. Közölte velem, szombaton ilyesmivel nem foglakozik, vigyem ki a telepre, ott tegyem be a ketrecbe, aztán majd hétfőn megy és meglátja, mi lesz. Ezek után megköszöntem a segítségét és úgy döntöttem, inkább útnak eredünk és megkeressük a gazdit, mert kérdem én, mi lett volna vele egy ketrecben egyedül, éhesen-szomjasan kb. 36 órán át?! Nagyjából 30 perc múlva meglettek a gazdik, akik teljes nyugalommal ültek és beszélgettek, majd cseppet sem csodálkozva, mikor odaértünk csak annyit mondott az egyik a másiknak, te nem jól kötötted meg a kutyát. Nem izgultak, nem keresték, miközben én szinte bepánikolva kerestem őket, mert féltem, hogy beköszönt az éjszaka, és akkor mi lesz ezzel a kis ártatlannal. Azt hittem, hogy azok az emberek, akik kutyát vagy bármilyen más állatot tartanak, tudják, hogy valakiért felelősséggel tartoznak. A gyepmesterről pedig mindig azt hittem, hogy állatszerető, bármilyen helyzetben indul a talált állatokért, akiket nem tudnak befogadni, és emberségesebb, mint bárki más, hiszen egy talált, megkínzott, éheztetett állatnak hatalmas türelemre és szeretetre lenne szüksége. De csalódnom kellett, a gyepmester minden, csak nem állatszerető, nem emberséges és nem együttérző. Most már tudom, hogy pontosan olyan, mint amilyennek régi filmeken láttam, gonosz. Abba már belegondolni is félek, hogy a gyepmesteri telepen lévő kutyákkal mi lehet péntektől, hétfő reggelig. "Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták." James Herriot (A cikket beküldte: FHelga) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||||