|
Kategória: Hobbi- és háziállatok Bogi, az én szívem csücskeA gazdi nem sokkal azelőtt veszítette el idős kutyusát, mielőtt engem meglátott az interneten. Egyből belém szeretett, ezért nem is gondolkodva azonnal megkereste a lányt, aki gondoskodott rólunk, és ment minden egymás után. Igaz, nem akart azonnal új kutyust, de én közbeszóltam...Egy kedves lány hozott eleinte a mamánknak, majd nekünk is ennivalót. Szépen nőttünk 6 tesómmal, a mama leválasztott. Sorra tűntek el mellőlem a tesóim, nem is értettem hova. Aztán egyszer nekem is ott kellett hagynom két tesómat. Nem sírtam, tudomásul vettem. Eljutottam egy házhoz, ahol csak egy éjszakát vendégeskedtem. Január 10-én megérkeztem az új gazdimékhoz, akik nagy szeretettel és sok kajával vártak már:) Előző kutyájuk sajnos meghalt, így én lettem a kis trónörökös. Ugyanúgy pulikeverék volt, mint én. Mindenkinek elnyertem a tetszését, azóta is engem babusgatnak. Féregteleníttettek, és már megkaptam az összes oltásom. Mindent megkapok, amit csak egy kiskutya kívánhat. Játékok tömkelege, sok szeretet, és ráadásul már társat is kaptam! Meg kellett tanulnom a szobatisztaságot. A gazdi szerint ügyes voltam, mert már első reggel jeleztem, hogy ki kell mennem. 2-3 nap alatt teljesen elsajátítottam ezt is. Sajnos a sétákkal meggyűlt a bajunk. Nagyon féltem, nem mertem sehová menni. De amióta nem vagyok egyedüli kutyus, nagyon bátor vagyok. A bicajosokat, más kutyákat, kocogókat is ijesztgetek. Persze csak pórázon. Egyébként barátságos vagyok, mindenkit szeretek. A póráztól való félelmem szerencsére elmúlt. Ha meglátom a pórázt, sírok és futok a gazdihoz, hogy minél hamarabb rám tegye, és induljunk. Sétálni azt imádok... Bicaj mellett is szeretek futni. De sajnos itt külön kell lennünk Macival, a barátommal, mert a gazdi nem bír el kettőnkkel. Ilyenkor mind a ketten sírunk, hogy el ne szakítsanak egymástól... Imádok rágni, a gazdiék ezért sem haragszanak igazán, csak próbálnak nevelgetni. Ez nem nagyon sikerül, mert olyan ártatlanul tudok nézni, hogy nincs szívük megszidni. Persze azért minden fontosat megtanulok. A labdát már lábhoz viszem és ülni, feküdni és maradni is megtanultam. Hamarosan én leszek a legokosabb kutyus a Földön, és remélem, valamennyire kárpótolni tudom a gazdiékat, és megpróbálom elfelejtetni azt a fájdalmat, amit előző kutyusuk elvesztése okozott. (Akkor halt meg, mikor én születtem.) (A cikket beküldte: DeltaHamster) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| |||||||||||||||||||||